Lali Espósito: „Sokan arra használják a közösségi oldalakat, hogy azon keresztül vezessék le a frusztrációjukat."

Éretten és hitelesen beszélt a lány a Teleshownak a nehéz kezdetekről, a jelenlegi helyzetéről és az új daláról, az „Una Na”-ról is. És összességében az érzelmeiről: Nagyon szerelmes producer barátjába.

„Amihez hozzászokik az ember, azt is el veszíti. ” – írta néhány hónappal ezelőtt az Instagram oldalán csaknem 4 millió rajongójának. És talán ez a pár szó határozza meg leginkább a sikerhez és a hírnévhez való hozzáállását. „Nem akarok hozzá szokni ahhoz, mintha normális dolog lenne az, hogy 40 lány várt rám az esőben. Ez valami hihetetlen! Lelkiismeretes vagyok és azt akarom, hogy ezt értékeljék. ” – mondta izgatottan Lali Espósito (25).

Élete háromnegyed részét a sorozatokban vagy a  színpadon töltötte. 10 évesen kezdte, amikor sikerült meghódítania a közönséget a Rincón de luz-ban Chris Morena által, aki beinvitálta őt a sorozatba.  Ezt újabb sikerek követték a tévében, filmekben és színházban: Floricienta, Chiquititas sin Fin, Casi Ángeles, Solamente vos, Esperanza mía, La pelea de mi vida, Teen Angels: el adiós, Me casé con un boludo, Las brujas de Sálem, Permitidos…

Merész, szenvedélyes és nem hajlandó a kényelmes, biztonságos helyen maradni. Lali arra ösztönzött mindenkit, hogy a saját útját járja. A Parque Patriciosi lány nem tanulta sem a színészetet, sem az éneklést, de nyitva tartotta a szemét, hogy a nagyoktól tanuljon, akikkel együtt dolgozott. És nem félt egyedül elindulni.

2014-ben kiadta első albumát, az „A Bailar”-t, amely minden  egyes országhoz elért  és a lemeze eladása is nagyon jónak bizonyult. 2016-ban a Soy turnéját kezdte el, és egyben a hírességhez vezető utat, mint nemzetközi művész. Most várják őt, a következő két fellépése november 3-án és 10-én kerül megrendezésre a legendás Luna Parkban, ahová az első koncertre már mindössze 4 nap alatt elfogytak a jegyek.

„A boldogság az új gazdagság. A belső béke az új siker. Az egészség az új kincs. És kedvesnek lenni újra menő.” – írta néhány napja a közösségi oldalán. És ezek a szavak – mint a zenéjében is- meghatározzák egy fiatal lány útját, aki a sikerét viharosan élte át.

- Hogyan éled meg a csodálatos jelened?

„Megerősödtem és új szakaszhoz léptem. Bár soha nem zártam le a Soy turnét – valószínűleg folytatni fogjuk-, egy új dalt hoztam nyilvánosságra, ami még nincs rajta a lemezen. Az „Una Na”, amelyet már a kezdetektől kezdve tudtatok, új ötletekkel, új módszerekkel, amiket csinálni akarok és amit tervezek a zenémmel. A tervezés középső szakaszában vagyok és élvezem, amit ez az egyetlen dal ad nekem mindössze néhány nap alatt. Lenyűgöző, hogy mit történik.”

- Hogyan írnád le ezt az új dalt?

„Erősen hatást gyakorol rá a latin hangzás, ami valószínűleg nem volt még az eddigi dalaimban és ez dallamot ad (nekem): úgy lehet érezni, mintha ez egy új hang lenne. Valójában ezen a dalon dolgoztunk Miamiban kubai zeneszerzővel és a producereimmel.”

- „Una Na”. Miért ez a címe?

„Mert tetszett a szójáték, olyan dallamos: "Una na otra vez". Az „Una Na” eredetinek tűnt nekem. Rövidítve.”

- Egy szerelmi történetet mesél el?

„Igen. Valójában arról szól, amikor veled olyasmi történik, amely már első pillantásra megfog, akkor nagyon nehéz visszamenni és elfelejteni. Mivel a mélységekbe akarsz menni ezzel a történettel.”

- Nagyon romantikus vagy?

„Azt hiszem a magam módján romantikus vagyok. Nem vagyok az a köznéven ismert „szerelmes Susanita”, de ki tudom mutatni, ha szerelmes vagyok. Szeretek írni a szerelemről. Tény, hogy sok dal foglalkozik vele.”

- El tudod képzelni, hogy gyerekeid vannak és házas vagy?

„Nem a házasság az álmom. Ez nem az álmom. Az álmom az, hogy boldog legyek valakivel és építsünk egy házat, nyilván gyerekekkel. Szeretném, az életem egy bizonyos pontján. Nem a házasság az abszolút álmom. Különben 15 éves volnék. (Nevet.)”

- Milyen áldozatokat kellett hoznod a mindennapjaidban?

„Azt hiszem, nagy áldozat vagy erőfeszítés megérteni ezt az életet, amely erről szól, az emberek fura szokásaival, amelyeket a munkájukon élnek ki. És ezen kívül, tudod, hogy elvésznek olyan dolgok, amelyekre senkinek nincs szüksége. Amikor kislány voltam, nagyon nagy hatással volt rám a kollégáim születésnapjai, például, mert én mindennap forgattam. Amikor elmentem a suliból, rögtön  menten forgatni Chris Morenával. Tény, hogy ott gyötrődtem egy kicsit: nem azt csinálom, amit a többiek. És amikor felnőttem, megértettem, hogy van egy hivatásom, amelyről mindig is tudtam, hogy az egész életemben akarom csinálni, és hogy ez egy áldás volt számomra. És máig keményen dolgozom ezért.”

- És mi van a barátoddal, Santiago Mocorreaval?

„Ezért kaptam egy párt, aki nagyon elfoglalt. A barátom háromszor annyit dolgozik, mint én, ezért is mondanám neked, hogy nagyon elfoglalt, és be kell osztanunk egymásra az időnket.”

- Hogyan találkoztatok?

„Egy Ricky Martin shown körülbelül 4 vagy 5 éve. Én az első albumomat mutattam be ott és ráadásul szőke is voltam. Az emberek, akik Ricky Martint Argentínába hozták, bíztak bennem. Akkor kezdtem együtt dolgozni a Sonyval, és a lemezcég megkérdezte, hogy énekelnék-e nem több és nem kevesebb, mint 80.000 ember előtt Parque Roca-n. Hatalmas élmény volt. Együtt dolgoztam olyan emberekkel, akik elhozták Rickyt. Azon a napon, mivel ő volt a producer, bemutattak neki. Ő volt, aki megengedte, hogy fellépjek a shown. Én párkapcsolatban voltam, és azt hiszem ő is. Egyszerűen csak találkoztunk. Évekkel később, tavaly már egyedülálló voltam…”

- Mi történt?

„Írt nekem egy üzenetet: „Szeretnélek elhívni randizni, nem tudom, hogy emlékszel-e még rám.” Én tökéletesen emlékeztem. Igent mondtam és elkezdtünk találkozgatni. És szerelmes lettem…Bár, amikor szingli vagy, akkor azt gondolod, hogy többé már nem fogsz beleszeretni senkibe és felveted magadnak, hogy: „Soha többé nem is leszek szerelmes?” Nos, én így voltam. Sosem voltam egyedülálló, mindig  foglalt voltam, így a tavalyi terveimben szerepelt egy kis „én-idő”. És az igazság az, hogy Santi meglepett.”

- A férfiak megijednek, amikor beszélniük kell rólad….

„Nem vagyok olyan bonyolult, mint amilyennek tűnik. A férfiak előítéletesek, de amikor jobban megismernek, akkor jön a csavar. Hazugság! Nem! Ha valaki tetszik, akkor természetes vagyok. Nem kell semmit sem csinálniuk, csak önmagukat adni.”

- Online-n ismerkedtél-e már?

„Mielőtt találkoztam volna Santival? Amikor szingli voltam, akkor igen, saját történéseim voltak szingliként. Egy ideig  együtt vagy valakivel, talán nem működik a dolog, akkor nem történik semmi, jön a következő. Nagyon nyugodt vagyok, nem láthatsz megőrülve. Természetesen éltem és volt egy időszak, amikor magamra akartam fordítani az időmet, aztán jött Santi és tönkretette az egészet. És ezért hálás vagyok.”

- Nem bánod, hogy nyilvános helyen odamennek hozzád és kérnek egy fotót?

„Ez nehéz. Az emberek valójában nagyon szeretetteljesek, nagyon ragaszkodók, ahányszor csak összefutnak velem a házamhoz közeli szupermarketben, bárhol. Nekem ezzel nincs problémám. Különben is, én mindig veszekszem egy kicsit azzal a művésszel, akinek ezzel problémái vannak. Nem olyan problémákat sorolok fel, amelyek bizonyos helyzetben zavarnak téged, és amelyek erőszakosak, és amelyeknek bedőlsz, de az ilyen helyzetek természetesek egy közszereplőnek vagy egy híres embernek, mint az én esetemben, mert sokat dolgoztam a televízióban. Sose értettem jól azt a művészt, aki panaszkodik ezekről. Megvitattam ezt sok kollégával: „Figyelj rám, menj el egy internetes kávézóba, és dolgozz is ott”. Amikor a művész a kamera elé viszi a művészetét, annak van egy B oldala is, hogy az emberek felismernek, és ez szép. Én élvezem. Az emberek nagyon ragaszkodók. Nem tudom, ha ezzel adok nekik egy különleges dolgot, akkor úgy köszöntenek, mintha családtag lennék.”

- Válaszolsz az üzenetekre a közösségi hálón?

„Igen. Mindegyikre. Nem mintha elolvasnám minden alkalommal, de amikor feltöltök valamit, ami érdekel engem, akkor tudni akarom, hogy mit gondolnak vagy mi történik velük, akkor válaszolok. Ezért csinálom a zenét például, azért, hogy valaki megkapja azt, és akkor érdekel a véleményük.”

- Hogyan reagálsz a kritikákra?

„Szinte automatikus módon tanultam meg különbséget tenni építő jellegű és nem építő jellegű kritika között. Az a nehéz, hogy a közösségi háló egy ablak a világra nézve, és már mindegyikünk elérhető rajta, ez zseniális; de ez egy ablak a büntetlenség, a névtelenség felé is. Sokan arra használják a közösségi oldalakat, hogy azon keresztül vezessék le a frusztrációjukat.”

- A közösségi hálók a valódi oldalunkat mutatják meg, vagy csak annak a látszatát, hogy milyenné akarunk válni?

„Egyetértünk abban, hogy a közösségi hálókon nem minden hiteles, mert közzé tudok tenni egy fényképet Photoshoppal és nem is vagyok olyan gyönyörű, sem boldog. Ez azért van, mert minden látható a közösségi hálókon. Én megpróbálok annyira valóságosnak tűnni, amennyire lehetséges, nem csak a képemben, hanem abban is, amit mondok vagy mutatok.”

- Néha sok az agresszió a kommentekben.

„Igen. Azt hiszem, hogy rengeteg ember frusztrált, mert talán nem azt a munkát végzik, amit megálmodtak, vagy talán az a mérvadó, ha szebb vagy, vagy csúnyább. És ezek a dolgok még több gyűlölködést váltanak ki belőled, és a közösségi háló tökéletes hely számodra arra, hogy azt küldjed: „szörnyű vagy”. Ez történik velem, mert a pop zene sokszor célpont, és a fiatal nő(k)ről is ez hiszik, és ez nagy nyomás alatt van a zene világában, mindenféle reakciókat idéz elő. Ilyenek a mai nők, ez nem kétség.”

- Mire utalsz ezzel?

„Számomra Beyoncé a kortárs zene királynője, és a Nő. A fiatalok világában Ariana Grande. Vannak nők, akiket követnek az emberek, a világ minden táján megtöltik a stadionokat és megszemélyesítenek minket a zenéikben. Azt akartam ezzel mondani, hogy az emberek gyakran ítélkeznek felettem, mert nem tudják, hogy mennyi munkával jár ez. Vagyis például ezt mondják: „Fiatal művészke vagy, hagyd abba a playbacket.” Meginvitállak téged a fellépéseimre, amikor csak akarod: totálisan élőben. De ha nem jutsz el, akkor nem lesz nyilvánvaló, hogy mit is csinálok.  Az igazság az, hogy jóhiszeműen csinálom, amit csinálok.”

- Ezt a magabiztosságot és elszántságot, amelyet most mutatsz, kiépítetted a karriered során  vagy mindig  is ennyire biztos voltál magadban?

„Ennek nem az eredményhez van köze, hanem a személyiségemhez. 10 éves koromtól kezdve sokat dolgozom, a két szülőm rá a példa, akik soha nem kaptak meg semmit, amiért egész életükben dolgoztak, és azt hiszem, hogy ők az én hajtóerőim. Tudom, hogy sokat köszönhetek a munkámnak. És nem fogom elragadtatni magam egy olyan valaki megjegyzésétől, akinek fogalma sincsen az ilyen munkáról és a „lelki” kérdésekről.”

- Hogyan jutottál el az első castingodra?

„A nővérem anyukám engedélye nélkül elvitt, egy cinkostársával együtt. A nővéremmel  kiszálltunk az autóból és elkezdtünk gyalogolni, majd hirtelen  hosszú sort láttunk: belépek, részt veszek (a castingon),mindent megcsinálok, aztán az derül ki, hogy az nem is az a casting, amelyre gondoltam, hogy megyek, hanem az két háztömbnyire volt és Chris Morena előtt játszottam. Ott maradtam a „Rincón de luz”-ban. A vicces az, hogy végül megtudtam, hogy a másik casting már megtörtént, de a projekt sosem valósult meg.”

- A sorsban hiszel vagy abban, hogy ez egy erős vágyni akarás kérdése?

„Hiszek a vonzás erejében. Azt hiszem, hogy amikor mindenki eltervez egy célt magának, és egészségesebb és tudatosabb dologért dolgozik, azzal nyilvánvalóan nem nyomunk el senkit sem, és ezért a célért bármilyen utat is képesek vagyunk bejárni, akkor a dolgok sikerülni fognak. Erre utal a kérdés.”

- Színészkedni tanultál?

„Nem. Már néhány éve dolgozom, amikor elkezdtem órákat venni. Mindig sokat tanultam meg magából a munkából is, elkészítve azt. De a zenémben olyanok vannak, amelyeket megéltem. Amikor megalkottam a „Soy” című számot, abban elmondom, hogy hogyan éltem át a sikert, hogy van egy olyan hely számomra, amely óriási és sok híres ember is ugyanezt csinálja minden nap, ők éltetnek engem. Tudom, hogy vannak ennél jobb arcok, akik négyszeresen jobbak, mint én, akik ötszörösen jobban táncolnak, mint én, mégsem találják meg azt, amit meg akarnak valósítani. És tudom, hogy ez egy szép üzenet a számukra.”

- Miért vagy te más, mint a többiek?

„Van némi kitartásom és új projektekkel próbálkozom. Bár sokat dolgoztam Chris Morenaval, sosem álltam le. És mindig hajlamos vagyok csinálni valamit. Amikor valami jónak tűnik számodra, azt ismétled, és én mindennek az ellenkezőjét gondolom erről.  Azt hiszem, hogy kockáztatni kell a tervek kialakításában, akár a televízióban, akár a zenében mutatkozik ez meg. Úgy érzem, hogy én egy olyan művész vagyok, aki minden alkalommal megpróbál valami újat, valami mást adni, valami különbözőt. És olyat, ami megmutatja, hogy milyen vagyok. Azt hiszem vannak olyan emberek, akik ezt felismerik, és ezzel közelebb kerülnek hozzád.”

- A szórakoztatás világa egy irigységgel és versengéssel teli környezet, hogyhogy nem szennyeztek be téged a kritikákkal?

„Süket fülekre találnak. Ez nem könnyű, mert hirtelen rád akad egy csomó ember a nem túl kedves energiájukkal, akik nézned téged és irigylik a helyed, ahelyett hogy élveznék, amijük van. Sok munkahelyemen ez történt. Azt hiszem az a legfontosabb, hogy mindig legyenek pozitív energiáid. Jó energiám vannak. Ha neked nincs, nem probléma: a másik oldalra fordulok, és olyan emberrel foglalkozom, akivel ez kölcsönösen így van. Úgy gondolom, az a különbség, amit megtanultam az iskolázottságom során, az az, hogy nem ilyen típus vagyok, nem megyek bele az ilyenekbe. És akkor sokkal könnyebben elengeded a kritikát.”

- Vannak még barátaid az iskolából?

„Van pár barátom az iskolából. Nem voltam benne nagy csoportokban, mert a munkára koncentráltam. Iskolába jártam, mert a szüleim akarták, és mert tudtam, hogy jó oktatásban részesültek. Az oktatás egy kiváltság. Így iskolába jártam, tanultam, de tudtam, hogy mivel akarok foglalkozni. Aztán hazamentem és forgatni akartam. Ezen kívül nem éltem sokat. Akkor nem kötöttem olyan mély barátságokat. Vannak kedves emlékeim. Jól kijöttem mindenkivel. Vannak barátaim a szakmámból, Cande Vetranoval 10 éves korunk óta barátok vagyunk, és az első közös munkánktól kezdve dédelgetjük a barátságunkat.”

- Hogyan lettél tévésztár?

„Ez egy kicsit furcsa.  Önmagamat adtam sokszor és a kollégáim, szerencsére, úgy viselkedtek velem, ahogy annak lennie kell. De igen, egy különös eset is történt: volt egy tévés-színésznő, akinek csomó rajongója volt, és hirtelen ott ült közöttük, a pad szélén.”

- Zaklattak egy bizonyos ponton?

„Nem. Sok tiszteletet kapok tőlük. Vannak fiúk, akik igazán rosszak, azért mondom, mert én is ilyennel voltam együtt egy ilyen epizódban.”

- Milyen volt, amikor még tinédzser voltál?

„Volt egy meglehetősen szegényes karakterem, és elmesélem neked abban, hogyan nőttem fel. Azt hiszem a személyiségem mutatott utat másoknak, „nem fogunk mondani semmit”. (Nevet.)  Vagy direkt nevettem és nem hagytam abba. És másodszor is megtörtént, de nem mondtak rá semmit se.  A nevetés mindig megment.”

Hatalmas köszönet Áginak, aki segített a fordításban!

Ui: Az interjú közben látott képeket a Clarín magazin készítette Laliról.