Az argentin Ohlala! magazin címlapján Lali szerepel, akivel egy hosszú interjút és egy nagyon jó fotósorozatot is készítettek, most ezeket hoztam el.

Mi van egy fáradhatatlan nő energiája mögött? Megmondjuk, minden: munka, erő, izzadság, korán kelős napok és nagyon késői befejezések, ügyek, amiket kompromisszumok árán old meg…De Lalit főleg két dolog hajtja: hogy szenvedéllyel csinálja a dolgait és, hogy szereti önmagát.

A legelfoglaltabb évében találkozhatunk vele: kiadja a Brava-t, ami a harmadik albuma, és amellyel egész Argentínában turnéra indul, továbbra is zsűrizik a Talento Foxban, ami egy reality show, ahol elkíséri és bátorítja az új zenei tehetségeket és a következő hónapban jelenik meg Acusada című filmje, ami kihívás volt számára.

A karrieredben olyan spontán vagy, mint amilyennek tűnsz, vagy van egy irány, amit követsz?

50-50. 50%-ban spontán vagyok az alapján, amit bemutatnak nekem, amilyen lehetőségeket kapok, ahogy növekedek és 50%-ban tudatos. A zene egyértelmű példa erre. Egy ponton meg kellett állítanom a dolgokat, amikor 19 éves voltam, és a Teen Angels által volt tapasztalatom. Kicsit össze voltam zavarodva. Ott voltam a Disney World közepén, minden látványos volt, de rájöttem, hogy ez nem én vagyok. Nem írtam semmilyen dalt, semmit. Abban a pillanatban megálltam, és azt mondtam: "Szeretném elkészíteni a saját zenémet, még akkor is, ha sok erőfeszítésbe kerül.” Mert az első albummal függetlenül kezdtem, de nagyon világos volt számomra, hogy ezt az utat akarom követni.

Hozzád a zene alapvetően közelebb áll.

Igen, zenei beállítottságú vagyok. Azt hiszem minden szempontból. Amikor kiadtam az első albumomat, az nem véletlenül lett önálló album. Több lemezkiadó is tett javaslatot, de inkább egyedül csináltam és ők tiszteletben tartották azt, amit akartam. Tudtam, hogy az argentin pop valamilyen szinten korlátozott és már felfedezték az olyan zseniket, mint Miranda, de igyekeztem azzá a pop művésznővé válni, aki táncol és show-t csinál. Mindenki azt mondta az elején, hogy nagyon elbizakodott vagyok. És igen, az voltam. Minden tapasztalatot, amit a TV-ben szereztem, átvittem a zenébe.

Kikre nézel fel?

Kislányként nagy hatással volt rám a Queen univerzum. Az első CD, amit 7 vagy 8 éves koromban kaptam, az a Queen Greatest Hits volt. Az első olyan zene volt, ami nagy hatással volt rám, hiszen addig gyerekzenét hallgattam, aztán elkezdtem olyan embereket hallgatni, akik más stílust képviseltek és nem is tudom miért, de izgatott lettem. Aztán ott volt Freddie Mercury és az a hang…Gyakran eljátszottam őt úgy, hogy felvettem anyukám kabátját.

Egy karaktert játszottál el.

Persze, olyan voltam, mint egy színész. Aztán felfedeztem Michael Jacksont, egy másik zsenit. És én is olyan akartam lenni, megpróbáltam utánozni a lépéseit. Mindig nagyon fiús voltam bálványok terén.

Prince is az volt?

Őrá is felnéztem, igen, bálvány volt. És a Destiny's Child is. Főleg Beyoncé, aki az első számú favoritom. Ő a leginkább úttörő, a legjobb táncos, a legjobb énekes, a legszexibb…ő a minden.

Képes vagy áldozatot hozni?

Igen, megpróbálok ezen mindig kicsit változtatni, mert ezt nem kényszerből kell csinálni. Be kell fejezni a hősködést, mert nem vagyunk azok.

Ilyen energikusan születtél?

Így születtem, elhiszed? Szegény szüleim, nagyon hiperaktív lány voltam. De az anyukám azt mondta, hogy néha befelé fordultam, például amikor egy babát néztem. Azt hiszem, ez a képzeletemhez kapcsolódik. Minden, amit csak lehetett elképzeltem: valószínűleg magamban láttam a babát mozogni, táncolni.

Segítettek neked az álmaid elérésében? Bátorítottak?

Nem különösebben. Engedtek. Azt mondanám, hogy amíg nem kezdtem el dolgozni, addig nem figyeltek rám annyira és ez tetszett. Olyan voltam, mint a többi kislány, aki szeretett táncolni és énekelni.

Van valami, ami hiányzik erről a környékről?

 Nem tudom, hogy hiányzik-e valami. Biztos, hogy érzelmekkel teli volt. Úgy hiszem a családias hangulat, hogy egy ismeretlen embert is meghívhatsz az asztalodhoz. Az előző albumomon vagy egy szám, a „Soy”, ami a gyerekkoromról szól. Én vagyok a hülyeségeimmel és a jó dolgaimmal együtt. Tetszhet neked vagy sem, de attól még az vagyok, akinek látsz.

Mi volt a legnagyobb kihívás az Acusada című filmednél? Ez nem az a Lali, akit általában látunk.

Számomra a legnagyobb kihívás az volt, hogy elengedtem az irányítást. Soha nem láttam egy jelenetet, miután csináltam, ez fura volt nekem. A rendező, Gonzalo Tobal azt mondta: "Ide tedd a kezed", és bár furcsának tűnt, én megtettem. Ez volt az első alkalom, hogy tényleg 100 százalékos munkát kaptam. Annyira új volt, hogy nem akartam hibázni.

És élvezted?

Ezerszeresen. Élveztem. Nem tudom, hogy mi lesz az eredménye, mit mondanak majd az emberek, amikor elmennek moziba, de nagyon hasznos volt ebből a szempontból.

Köszönöm Áginak a fordításban való segítséget!