Lali Espósito-nak van egy olyan tulajdonsága, amire sok sztár vágyik, de soha nem fogja megkapni, az angyali természete. Vonzó, karizmatikus, profi, tehetséges, és mindezek ellenére sem veszítette el az alázatosságot. Az elmúlt években a csillaga sokkal jobban ragyogott és úgy tűnik, számára nincs akadály.

Szerinte mindig is művész akart lenni és soha nem hagyta, hogy bárki vagy bármi hátráltassa őt az álmai elérésében. 2003 óta rengeteg filmben és sorozatban szerepelt, ezzel párhuzamosan hat albumot szerkesztett a Teen Angels bandával, 2013-ban pedig elindította önálló karrierjét.

Két évvel ezelőtt Lali a „Permiditos” (2016) című filmben kiemelkedő szerepet kapott a moziban, pár nappal ezelőtt pedig a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál vörös szőnyegén vonult végig.

Lalinak ez a legintenzívebb éve: kiadta harmadik albumát, a Brava-t, a múlt hónapban két koncertet adtak a Luna Park, zsűri a Talento Fox új tehetségkutató műsorában és tegnap voltaz „Acusada” című filmjének a premierje, ami jelenleg a Torontói Filmfesztiválon versenyzik a fődíjért.

A művésznő beszélgetett velünk többek között a film megvalósításáról, a zenei karrierjéről, és hogy hogyan éli meg ezt a nagy pillanatot.

Nem sok bírósági film van Argentínában. Milyen volt az Acusada című film előkészítése? 

Azt mondanám, hogy mozgalmas. A legvalóságosabban kellett játszani benne, tudván, hogy nincsen az országunkban erre vonatkozólag annyi információ. Hosszasan beszélgettem erről a filmről a rendezővel. 

A Permitidos című filmben szerepeltél egy vígjátékban, amelyben az extrovertált oldaladat láthattuk, míg az Acusada című filmedben éppen ellenkezőleg. Nehéz volt szerepet cserélni?

És ezenkívül grimaszolnom is kellett (nevet). Nagyon sokat dolgoztunk a rendezővel,a filmforgatás előtt, a casting-tól kezdve az első megbeszélésekig. Sok improvációs feladatot csináltam és a hosszú betanult szövegeket olvastam fel neki. És meg kellett értenem, hogy ez egy drámai film. Színészként tudni kellett, hogy a gesztusok hogyan épülnek egymásra, de ez a karakter másmilyen volt. El kellett mesélnem a történetét, úgy, hogy a néző ne vegye észre, hogy tulajdonképpen mi is történik valójában. Elég nehéz volt.  

Kerestél információkat arra vonatkozólag, hogy ebben a filmben szerepelhess?

Igen. Sok interjút olvastam az ilyen emberekről, még dokumentumfilmeket is láttam. Arra figyeltem, hogy hogyan tudósítanak, hogyan beszélnek, hogyan irányítják az újságírókat, hogyan válaszolnak. Sok olyan emberrel is beszélgettem, akik ártatlanul ültek börtönben.

Felkészültél jól erre a szerepre?

Van egy pszichológus barátom és vele sokat beszélgettem. Megpróbáltam megérteni, hogyan bánnak egy olyan emberrel, aki érzelmi sokkon esett át, amiből nem derülhet ki, hogy ártatlan vagy bűnös. Sokat dolgoztam olyan emberrel is, aki valóban egy traumán esett át, és 2 éve ő is egy ilyen helyzetbe került. Csak erre összpontosítottam. Arra fókuszáltam, hogy a karakterem ebben a helyzetben mit is tegyen. Nem tudja, hogy hogyan másszon ki ebből, és csak a meggyilkolt barátnője képe lebeg előtte. Az a színésznek ilyenkor a dolga, hogy ezt ne mutassa ki.

Ez valóban megtörtént. Lucila Frend-et meggyanúsították, hogy megölte barátnőjét Solange Grabenheimer-t. Sok egybeesés van a filmben és ez az ügy között.

Nem! A valóságban ez másképp történik, a család például ebbe nem avatkozik bele semmilyen módon. Ebben az ügyben, arról van szó, hogy ők egy pár voltak, akik egy férfin osztozkodtak. De sosem erre az ügyre épült a film. És sosem utaltunk rá.

Az énekesi karriered egyre sikeresebb lesz, de ugyanakkor a filmezést sem hagyod abba. Nem gondoltál még bele, hogy újra mindkét szerepben lássunk téged?

Tudod, hogy mi történt velem? Ma reggel épp a konyhát festettem, szakácskönyvet fogok majd venni és ezzel is még jobban megismerem magam. Nagyon határozott nő vagyok, tudom, hogy mit csinálok. Nem szoktam sokat töprengeni azon, hogyan látnak az emberek, vagy hogyan kritizálnak az énekesi karrieremtől kezdve a drámai film elkészítéséig. A különböző teendőimet két részre (énekesi és filmkészítési) tudom szedni, és ugyanúgy mind a kettőnél el tudom mesélni a tapasztalataimat. Erre különböző módszerek vannak. Például nem ugyanaz történik akkor, amikor rendezel valamit, vagy ha épp benne vagy a munkában.

A két munkád közül melyiket szereted jobban?

A művészetben nem tudok választani. Tudok egy műsort vezetni vagy reggel azt mondani, hogy „most kedvem támadt szerepelni egy filmben”. Ebben a percben inkább a mozifilmet választanám, de imádok színészkedni. És a zene egy nagyon személyes dolog részemről, nem tudnám abbahagyni, az biztos.

Ki akarsz lépni a komfortzónádból?

Igen, ki. Nem akarom ugyanazt a dolgot csinálni minden egyes nap. Például az „Esperanza Mía” eléggé sikeres lett, miközben mi színészként ezt másképp gondoltuk. Adrián Suar és Canal 13 azt akarta, hogy még egy évadot fusson, ami nem jött be. De nem akarom ugyanazt és ugyanazt csinálni, mert elunom magam. Semmi sem rosszabb annál, mint mindig ugyanazt adni az embereknek. Most ötletet kaptam arra, hogyan kerüljek ki ebből. (Nevet) Úgy értem, hogy kívülről úgy tűnök, mintha bolond lennék és látnom kell, hogy ez így megvalósul vagy sem, de remélem és tudom, hogy az emberek szeretik, ha különböző dolgokat csinálok.

Ki szeretnél próbálni mást is?

Szeretnék dokumentumfilmben szerepelni. Nagyon vízuális típusú vagyok. Egy képből vagy álomból szülöm mindig a dalaimat és a videó klipjeimet. Mindig is így volt, gyerekkoromtól kezdve. Mindenki képes bármire, csak hinnie kell magában.

Kiadtad az új albumodat, a „Brava”-t, a legújabb filmedet mutatod be és a „Talento Fox” műsorában is szerepelsz. Nem akarsz pihenni is valamikor?

Vagy van munka, vagy nincs. Most ebben az évben sok dolog történt velem, de szerencsére minden egyes dologra tudtam időt szánni, amire akartam. Ami szeretek a „Talento Fox” műsorában, hogy ott megmutathatod, hogy ki is vagy valójában, a zenei vagy művészi oldaladat. Vannak olyan új, érdekes emberek, akik nagyon tetszenek nekem.

Szerinted mit gondolhat erről az egészről a Parque Patricios-i Lali?

Most büszke vagyok magamra, mert sosem hagytam, hogy mások döntsenek helyettem. Sosem gondolkoztam el ezen. Egy picit egoista is vagyok. (Nevet) Amikor kislány voltam, azt gondoltam, hogy „Ezt miért nem tudom megcsinálni?”, mert néha ezek az akadályok legyőzhetők lettek volna, de akkor még más valaki csinálta meg helyettem. Velem egyidősökkel dolgoztam sokat és mindig azt láttam, hogy a sok nézeteltérésük volt a szüleikkel. A szülők néha megszabják a gyerekek álmait, ami persze zavarja őket és ezt nem akarják.

Pedig amíg idáig nem jutottál, te is így gondoltad.

Emlékszem a Parque Patricios-i lányra, és emlékszem, hogy nem érdekelt abszolút semmi sem, és az sem érdekelt, hogy valamit kezdjek-e magammal később. Sosem tettem ezt. És sokat teszek azért, hogy minél sikeresebb legyek.

Néhányszor már jártál Mendozába, milyen volt ott lenni?

Turistaként rengetegszer fordultam meg ott, de természetesen munka miatt is. A barátaimmal is utaztam oda és nagyon jól éreztem magam. És persze szombaton újból megyek. A rajongók azok, akik leghamarabb észreveszik ezt, és minden egyes koncertemen csodálkozom ezen. És nem tudom elhinni, hogy nem hagynak befejezni egy mondatot se, mindig lehet hallani, hogy valaki bekiabál.