Március 19-én megjelent Netflixen a ’Sky Rojo’ (magyar címén 'Túl a vörös kanapén') akció-thriller sorozat, amiben Lali játssza az egyik főszerepet. A 8 részes (részenként 25 perces) sorozatot nem nehéz egyben végignézni, én már pénteken megtettem, de csak mostanra jutottam el oda, hogy sikerült megemésztenem és hosszabban írnom róla.

Ritkán írok saját véleményt az oldalon, de ezúttal kivételt teszek. Ti is nyugodtan írjátok meg kommentben, hogy tetszett-e az első évad, ha pedig még nem láttátok, akkor tervezitek-e megnézni.

Nem titok, hogy nagyon kíváncsian vártam a 'Sky Rojo'-t és nem csalódtam. Már az nagyon felkeltette az érdeklődésemet, ahogy a rendezők jellemezték a sorozatot: „Az adrenalinnal fűtött történeten keresztül mutatjuk be a prostitúció büntetlenségét, kétértelműségét és brutális valóságát, valamint a mérleg mindkét oldalán felmerülő pszichológiai kérdéseket.”

A 25 perces részek tényleg nagyon feszített tempót eredményeznek, de ennek hála nincsenek üres járatok, folyamatosan történik valami. A történet a jelen és a múlt között váltakozik, gyakran látunk visszaemlékezéseket, amikből megtudjuk, miért és hogyan kerültek a lányok a klubba és milyen volt az életük ott prostituáltként. Nagyon jó egyensúlyban van a két idősík, nincsenek zavaró ugrálgatások ide-oda az időben.

A sorozat tökéletesen bemutatja az ilyen helyzetben lévő nők tehetetlenségét, kiszolgáltatottságát, a kizsákmányolásukat és a velük való embertelen bánásmódot. Nem egy könnyed sorozat ez, nehéz szabadulni a látottaktól, különösen annak tudatában, hogy a való életben hányan élnek ilyen vagy ennél is rosszabb körülmények között.

A színészek egytől egyig nagyszerűen játszottak. A három női főszereplőt nem nehéz megszeretni, külön öröm volt, hogy okos és leleményes karakterekként lettek ábrázolva, mély érzésekkel és a tetteiket megmagyarázó múlttal. A három férfi főszereplőt meg annyira utálja a néző, hogy megemelem a kalapom a színészek előtt. Viszont pozitívum, hogy az írók hangsúlyt fektettek arra, hogy bemutassák a motivációjukat, a gondolataikat, a véleményüket.

Nagyon tetszett, hogy a sorozat nem csak a téma felszínét kapargatja, hanem bemutatja a kegyetlen valóságot: a férfiak és a társadalom hozzáállását a prostituáltakhoz, a futtatók önimádatát, a lányok beszervezését (vagy inkább félrevezetését és elrablását), illetve a teljes kiszolgáltatottságot, amiben ezek a nők a mindennapokat kénytelenek túlélni. Foglalkozik azokkal a hamis berögződésekkel, miszerint azokból lesznek prostituáltak, akik „szeretnek szexelni”; ők élvezik ezt a helyzetet, és hogy „ők választották ezt az életet, nem kell őket sajnálni”.

A sorozat persze úgy ér véget, hogy a néző alig várja a 2. évadot, de ez már csak így szokott lenni. Viszont szerencsére nem kell külön 1-2 évet várnunk arra, hogy leforgassák a folytatást, ugyanis már az is elkészült.

Lehet, hogy egyedül leszek ezzel a véleményemmel, de engem megérintett a 'Sky Rojo'. Nehezen tudtam szabadulni attól a szomorú érzéstől, hogy milyen sok nő lehet ilyen borzalmas helyzetben szerte a világban. Bízom benne, hogy ez a sorozat felnyitja az emberek szemét, hogy ítélkezés és megvetés helyett együttérzésre és segítségre van szüksége ezeknek a nőknek.

 A 'Sky Rojo' nem egy bugyuta spanyol sorozat, béna vicekkel és elrugaszkodott megvalósításokkal, sokkal több ennél. Egy minőségi, profi sorozat, ami tökéletesen hozza azt a magas színvonalat, amit előzetesen beharangoztak a készítők és a színészek. Kíváncsiam várom a második évadot, remélem abban sem kell csalódnom.

Legnagyobb igazságok a filmből:

„Amikor végül rájössz, hogy a klub csapda, börtön, ahonnan sosem szabadulsz, rájössz, hogy nem a dugás a legrosszabb. A legrosszabb, hogy nevetned kell.” (Wendy)