Lali megérkezik, köszön, nevet, énekel. A színpadon nem áll meg, amikor pedig elhagyja, irányít, próbál, posztol, tervez. Az Espósito cunami nem pihen, és tökéletesen tudja, hogy mit tett, hogy eljusson oda, ahol most van. Kihasznál minden lehetőséget, és tiszteletben tartja azokat, mint senki más. Brava, a legújabb lemeze sokat adott neki és ő tudja, hogyan használja ezt ki.

Az algoritmusok azt diktálják, hogy a többi művészhez való csatlakozás növeli a nagyobb közönség elérésének lehetőségét, és Lali a digitális platformokkal együtt növekvő generációhoz tartozik. Ez az oka, hogy a legutóbbi munkája bővelkedett az együttműködésekben: Reik, Pabllo Vittar, A. Chal, Abraham Mateo és Mau & Ricky is készítettek vele közös dalt. Lali barátsága Ricardo Montaner fiaival és a sikere Miami-ban elterjesztette azt a pletykát, miszerint az amerikai városba költözik.

A művésznő határozottan tagadta ezt a végleges költözést, bár nagyon valószínű, hogy sokszor fog északra utazni. Mióta újévkor félmillió néző előtt énekelt a New York-i Times Square-en, népszerűsége ledöntötte a fennmaradó határokat.

Mexikóba Thalia hívta meg, hogy részt vegyen a „Lindo Pero Bruto” című dalában, a Valiente albumáról. Lali növekedését mutatja az is, hogy az országban a Vogue magazin címlapján szerepelt. De a hazája még mindig Argentína.

A műsoraid zenei vígjátékká váltak. Beleraksz mindent, ami a show-hoz kell, túl a dalokon?

Én vagyok a legbonyolultabb ember, akit látsz az életben. Látványos csapatom van, és nélkülük nem tudnék ötleteket kitalálni. De amit a leginkább szeretek a zenében, az nem a dalok készítése, hanem az, hogy vizuális kihívásokkal találkozom, amit az egész világon tesztelek, hogy albumról albumra, koncertről koncertre fejlődhessek. Van egy zenei igazgatóm; ugyanazzal a technikai csapattal és ugyanazokkal a táncosokkal, tánctanárral rendelkezem, és ha magunkat ismételjük, az rossz. Albumról albumra, turnéról turnéra egyre inkább rátalálunk az erőnkre. Már értem a szórakoztatás világát.

Nagyon fiatal korodtól kezdve dolgozol. Ez adta a tapasztalatot?

Bár kislányként kezdtem, úgy érzem, most találkoztam azzal, aki vagyok, és hogy mit kell adnom a közönségnek, akik előttem vannak a koncerteken vagy bárhol. Kétségtelen, hogy amit mondok, amit a képernyőn látsz, minden megtervezett…A műsorokat én írom. Nevettem, amikor azt mondtad, hogy „zenei vígjáték”, mert pontosan ilyen, én írom a forgatókönyvet, mintha egy történet lenne. A bevezetés után mindenki tudja, hogy milyen történetet fogunk elmesélni, de van egy közös szál, ami mindenki fejében ott van. A koncerteken az album létrehozása óta jelen van a látvány, a technikai és más unalmas dolgokon túl. Általában minden, amit megálmodok az albumra, később elkísér engem az életben és minden dalnak története van.

A szórakoztatáson és azon túl, hogy különösen látványos koncerteket adsz, az előző évben sok lány csatlakozott a feministákhoz, az utolsó fellépéseden pedig azt mondtad, hogy „Legális abortuszt a kórházakba!”. Hogyan érzed magad ebben a helyzetben?

Ez szükségesnek tűnik nekem és imádom, hogy csatornaként működhetek. Nem tekintem magam az adott helyzet elnökének, de én is olyan vagyok, mint akik a közönségben énekelnek, ugyanazt gondolom. Igyekszem mindig tisztelettel véleményt nyilvánítani és nagyon jó, hogy vannak különbségek, mert ez az együttélés része, de mindegyik show-ban kihasználom ezt a kis teret, vagy a közönség használja ki és így érezhetővé válnak ezek a kérdések. Azt hiszem a fejlődés a kulcs. Öt évvel ezelőtt én sem értettem a feminizmust.

Miért mondod, hogy nem értetted?

Nem tudom, hogy megértettem-e a feminizmus koncepcióját, hogy mi ez vagy ki feminista…és megtanultam. Szóval felnősz, meghallgatsz embereket és azt mondod: „Milyen érdekes ez a nő, aki ezt meséli nekem!”, „Milyen érdekes ennek a személynek az elképzelése!”. És felnőttkorodban táplálod azt, amit meg akarsz védeni. Látom, hogy olyan lányok, akik sokkal fiatalabbak nálam, ebben a helyzetben vannak és ez megdöbbent engem. 17 évesen nem értettem semmit! Most abban a korban vagyok, hogy megértem. Örülök, hogy ebben az időben élek, és érezhetem, hogy a részese vagyok annak a forradalomnak, ami történik. Nagyon sok zöld zsebkendő van a koncertjeimen és örülök, hogy ez a „Lali térben” történik és 100%-ig támogatom ezt.

Miért gondolod úgy, hogy még mindig nincs hely a nők számára a fesztiválokon?

Szerintem nagyon jó, hogy részese lehetek ennek, mint nő, de jó, hogy beszélünk róla, ez évről évre változik. Hiszem, hogy a dolgok oktatással változnak. Örülök, hogy beszélünk erről és valósággá válik, így ez sok fesztiválon megváltozik, ahol még mindig nincs hely nők számára. Boldog vagyok, hogy a zeném és a tetteim kinyitnak ajtókat a nők számára és, hogy olyan helyet tültök be a zenében, amit szeretnék.