Szintén augusztus végén Lali a Clarín magazinnak is adott interjút, de nem csak beszélgetett az argentin újság munkatársával, hanem a magazin címlapján is szerepel. Lali Instagram oldalán ezt írta: „Clarín címlap ma! Köszönöm Clarín a helyet és köszönöm mindenkinek a gyönyörű üzeneteket!” A fiatal művésznővel készítettek egy hosszú interjút, aminek a fordítása pár nap múlva felkerül az oldalra, ezen kívül a magazinban nagyon különleges képek is helyet kaptak, amiket Gabriel Mechado fényképész készített.

További képek a facebook oldalon, ide kattintva!

Az argentin Elle magazin május 1-jén ünnepelte megalapításának 25. évfordulóját, a hónap címlaplányának pedig Lalit választották, aki Instagram oldalán így köszönte meg ezt a megtisztelő lehetőséget: „Micsoda öröm az @elleargentina 25 éves évfordulós címlapján lenni! Köszönöm, hogy gondoltatok rám és erre a nagyszerű szakmai pillanatra a címlapon ebben a hónapban! Ne hagyjátok ki barátaim!” Az argentin színész-, énekesnőről többféle ruhában készült kép, illetve egy érdekes interjút is készítettek vele, aminek a fordítása természetesen fel fog kerülni az oldalra.

Milyen volt a találkozásod Thalíával, amikor forgattatok?

Mindent imádtam. Rögtön megfogott benne valami, amikor megismertem. A forgatásig csak Whatsapp hang és videó üzeneteket küldtünk egymásnak. Fáradtan érkezett, de az első dolga az volt, hogy oda futott hozzám és megölelt. Csak egy farmert, egy fehér inget és sminket viselt, köszöntötte a barátomat és az egész csapatomat. Tátva maradt a szánk néhány percig, de aztán a barátom megtörte a csendet. Hihetetlen, hogy ilyen közel engedett magához.

Úttörő popsztárnak tartod magad a hazádban? Előtted nem volt olyan énekes, aki megtöltötte a stadionokat, koreográfiát csinált és a látványt is a show részévé tette.

Igaz, hogy pop művésznek vallom magam, olyannak, aki sokoldalú. És tudom, hogy amikor kiadtam az első albumomat, amin különböző pop és elektronikus dalok szerepeltek, meglepettséget és hitetlenséget generált, hogy mindezt egy ilyen fiatal nő tette és sok vizuális elemet is felhasznált. Voltak olyanok, akik azt mondták, hogy „amit Yenkee csinál”, de az igazság az, hogy ez olyan zene, amit én is hallgatok és az volt az ötletem, hogy egy argentin terméket felemeljek és spanyol-nyelvű zenét készítsek.

Egy idő után ítélkeztek. Itt nagyon sokan beskatulyáznak, igaz?

Abszolút. Amíg az USA-ban sok színész énekel, Argentínában sokkal jobban beskatulyáznak. Számomra fontos volt, hogy mindig kinyíljak és járjam a saját utam. Amikor befejeztem az Isten áldjon Esperanza sorozatot, eldöntöttem, hogy nem szerepelek többet vígjátékban és valami olyat választok, mint az Acusada. Miért? Mert hiszek a sokoldalúságban és úgy érzem, hogy untatna, ha az emberek azt látnák, hogy mindig ugyanazt csinálom. Szeretek változni.

Sok másik művész követte a példádat. Úgy gondolod, hogy ajtókat nyitottál ki a számukra?

Igen, sokan követtek és ez boldogsággal tölt el. A lényeg, hogy ez egy nagyszerű munka, bár nehéznek tűnik. És még egy nem elhanyagolható részlet: a csapatom mindig velem van és segítenek mindenben.

Mérges leszel, amikor az utálkozók azt bizonygatják, hogy playbackelsz?

Nem, nem idegeskedem: sokakat zavar, ha valaki sikeres. És megértem az utálkozókat, tele vannak frusztrációval és zavarja őket, hogy jól csinálok valamit. Rendben van, a válaszom az, hogy adok neked jegyet, hogy lásd a koncertet, lásd, hogy mit csinálok élőben. Különben is….mi a gyűlölet? Lehet, hogy nem szeretek egy írót vagy egy művészt, de nem megyek oda kritizálni, csak azért, mert nem tetszik. Néha azt gondolom, hogy nagyon rossznak kell lenned ahhoz, hogy otthon ülj a kanapén és csúnya dolgokat mondj. Ideális esetben az utálkozók anélkül cselednének, hogy bárkit is bántanának. Ez azért történik meg, mert nem azzal foglalkoznak, amivel igazán akarnak és emiatt frusztráltak.

Zavar téged, hogy a rajongók ennyire ragaszkodnak a Tinivel való rivalizáláshoz?

Ez a rivalizálás dolog őrület, de megértem a közös pontokat. Ő elhagyta a Disney-t és én is Chris Morena-t. Mindketten pop művészek vagyunk, akik függetlenek és nemzetközi dalokat csináltunk szólóban, de összehasonlítva, művészileg nagyon különbözőek vagyunk és a közönségünk is az.

Queer ikonná váltál, sok olyan ember megy el a koncertjeidre, akiknek másmilyen a szexuális beállítottsága.

Igen, igazából a közönségem nagyon változó és eklektikus. Vannak kislányok jelmezben és sok homoszexuális ember is, akiket megfognak a dalok és eljönnek, hogy lássanak. Szeretem látni, hogy sok pár eljön és velem énekelnek. Imádom.

Nagy figyelmet fordítasz arra, hogy mi történik a nézőtéren.

Van egy ilyen mentális játékom, hogy nézem a közönséget és felvillan a történetük. Arra gondolok, hogy vajon honnan jöttek és ilyen szép, hogy ott vannak.

Lali még februárban szerepelt az argentin Gente magazin címlapján, aminek köszönhetően egy nagyon hosszú és érdekes interjút készítettek vele, most ennek az interjúnak hoztam el az egyik felét, a másik fele holnap fog felkerülni az oldalra.

A zeneiparban a nők helyzete Argentínában nem egyszerű. Megtapasztaltad már ezt?

Én személy szerint már hozzászoktam ehhez és nem tudom, hogy képes vagyok-e elmondani, hogy milyen nőnek lenni ebben a környezetben. Ezekben a kérdésekben jobb, ha empatikus vagy azokkal az emberekkel, akik már átéltek olyat, amit te nem. Én Chris Morenával nőttem fel, akire 10 éves korom óta felnézek: egy nő, aki megvalósítja az álmait és aki hatalmas népszerűségnek örvend. De, amikor megtapasztalod, hogy a világot a férfiak irányítják, akik olyan dolgokról beszélnek, amikkel nem értesz egyet, akkor ki kell mondanod bizonyos dolgokat, és meg kell védened a nőket. A szüleim kiskoromtól kezdve arra tanítottak, hogy mindegy, hogy mit mondok és kinek mondom, mindig tisztelettel kell beszélnem és ezt észben tartom.

Voltál már áldozata valamilyen zaklatásnak vagy visszaélésnek?

Valamilyen szinten mindenkivel történt már ilyesmi. Múltkor találkoztam Candevel és Chinával, akik meglátogattak, és arról beszélgettünk, hogy mindegyikünknek vannak ilyen történetei. Úgy gondolom, hogy száműznünk kell azokat a gondolatokat, hogy az ilyen helyzetekben a nők a hibásak: nincs több bűntudat. Hiszem, hogy a társadalomban végbemenő változás mindenkit érint: a férfiaknak a szövetségeseinknek kéne lenniük, együtt kéne haladnunk az úton, és valóságosabbnak kéne tartaniuk minket.

Julia Mengolini és Jimena Barón vitatkoztak azzal kapcsolatban, hogy feltölthetnek-e szexi fotót önmagukról vagy nem. Mit gondolsz erről?

Úgy gondolom, hogy szabadon dönthetünk. Ha ezt akarja tenni, akkor joga van feltölteni. Én például nem töltök fel ilyen fotókat, maradok az átlagos fotóknál. Mindenki azt csinál, amit akar. Mengolini nem irányíthat senkit sem.

Amikor feltöltesz egy fényképet, bizonyos értelemben cenzúrázod magad?

Azt teszek fel, amihez kedvem van, ha nem tetszik, ne kövess. Az az igazság, hogy nem szoktam cenzúrázni magamat vagy bármi ilyet csinálni, mert a szexi az mindenkinek szól, személyes és mindig nagyon szubjektív.

A saját közösségi oldalaidat te kezeled? Sok időt vesz el?

Igen, egyedül kezelem az oldalaimat, habár vannak embereim, akik videókat vagy animációs képeket készítenek. Az az igazság, hogy amikor sokat foglalkozok az Instagrammal, akkor elmegy tőle a kedvem. Gyűlölöm a semmittevést és sokszor úgy érzem, hogy jó lenne ehelyett az időtöltés helyett produktívan tölteni a szabadidőmet, például olvasással.

Thalía utat tört neked Amerikába, mert ő ott ismert ember. Hogyan éled meg ezt a nemzetközi együttműködést?

Őrület, és minden, ami velem történik, nagyon boldoggá tesz. Thalia írt nekem Instagramon, és azt mondta, hogy imádja, amit csinálok és hogy készítsünk el együtt egy számot, ami a Valiente című albumán fog szerepelni. Természetes, hogy belementem.

És milyen felfordulást okozott! Szerinted miért tett ilyen mély benyomást, hogy két nő énekli a „Lindo pero bruto”-t?

Úgy tűnik, hogy két nő rámutatott bizonyos típusú férfiakra, akik fájdalmat okoztak a nőknek. Ezt humorral fűszereztük, innen jött a videoklip ötlete, ami természetesen csak egy vicc.

Mit válaszolsz azoknak, akik azt hitték, hogy Mariano Martíneznek szól a dal?

Azt válaszolom, hogy nem én írtam a dalszöveget, csak énekeltem. Ezen a dalon 5 latin és észak-amerikai zeneszerző dolgozott és Thalía hívott meg, hogy csatlakozzak.

Ilyen „szép, de buta” típusú férfival volt is kapcsolatod?

Igen, előfordult már velem az előző kapcsolataimban, főleg tini koromban. Egyébként kevés komoly kapcsolatom volt. Mindenkivel történik ilyen és sokat nevetek ezen.

És milyen volt az összhang köztetek Thaliával?

Abban a pillanatban megvolt köztünk a kémia, amikor találkoztunk. Mindketten ismertek vagyunk a tévében gyerekkorunk óta, tiszteljük egymást és az az igazság, hogy sokat nevetünk. A forgatás Brooklyn-ban 14-15 órát vett igénybe, de ehhez hozzá vagyok már szokva. Itt, Argentínában egy ilyen rengetegbe kerül.

Második rész holnap!

Még januárban lépett színpadra Lali 55 ezer ember előtt a Mar Del Plata-i koncerten, ahol a Clarín magazin egy hosszú interjút készített az argentin színész-, énekesnővel; kicsit ugyan megkésve, de most ezt a fordítást hoztam el nektek.

Egy szuper show-val indítottad a 2019-es évet a Times Square-en.

Sok angollal, láttad? (Nevet)

És most Mar Del Platan vagy, ahol egy másik fergeteges showt adsz, azzal a különbséggel, hogy ez ingyenes. Amikor felkértek téged rá, akkor emiatt vállaltad el?

Igen, emiatt. Szeretek ilyen show-kon énekelni, mert valóban részt veszel rajta, jelen vagy és ezt érezni kell és megélni. Sok embernek nincs pénze, hogy eljöjjön egy koncertre, vagy nem is jöttek volna, itt mégis meglátnak és megismernek. Ez egy nagyszerű lehetőség, hogy élvezzék azt, amit a zenészeimmel és a táncosaimmal csinálunk. Olyan koncertet hoztunk össze, amin az összes néző jól érezheti magát. Szeretem nézni az embereket, ahogy szórakoznak, táncolnak és énekelnek, mert ez a show lényege.

2018-ban egy újabb filmben, az „Acusada”-ban szerepeltél és most egy minisorozatot rendezel....

Az igazság az, hogy sokkal kevesebb munkám volt vele, mint amennyinek látszott. Bíztak bennem, hogy tudok egy trailert rendezni a "Loli szerencséje" sorozatnak, aminek anyukám a producere. Meg akartam csinálni, mert rövid ideig tartott és még sosem csináltam ilyet. A színészek mindig a rendezőtől kérnek véleményt, de még sosem kerültem ilyen helyzetbe. Nagyon kedves emberekkel teli munka volt, többek között anyukám is köztük volt. Legalább kipróbálhattam, hogy milyen is rendezni.

Anyukád elmondta a Clarín magazinnak, hogy gyerekként mindenhova elkísért, az első szerepedtől kezdve. Jó barátok vagytok?

Nagyon. És nem csak ő kísért el, hanem az egész családom. Amikor ő nem tudott ott lenni, akkor apa jött velem. Ez egy nagyszerű ajándék, amit akkor értékelsz, amikor már felnőttél. Ők mindig megértették azt a korszakot, amit éppen éltem és jelen voltak, főleg fiatalabb koromban, amikor bekerültem a felnőttek világába. Mindig jól éreztem magam és csodás környezetben voltam, amiért ők nagyon sokat tettek.

Szereted annyira a mozit, mint zenét?

Nézzétek, ez két nagyon különböző dolog. Nem tudnék választani közülük. A film számomra egy kifejezése mód, ahol magamat adom a forgatókönyvhöz és a rendezőhöz. Az elmesélt történet egyik eleme vagyok. Másrészről, a zenében én vagyok, az én lenyomatom, az én dalszövegeim, az én ötleteim. Ez az, ahol a valódi énem van, az igazi lényem. Nagyon különböző dolgok, de mind a kettőt szeretem. A Gonzalo Tobal által rendezett film élménye csodálatos volt, nagyszerű szereplőkkel. Sokat tanultam.

Valójában ez egy nagyon dicsért film volt a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon…

Elképesztő volt, az egész szoba állva tapsolt. Ott voltam egy olyan ruhában, amiben nem tudtam levegőt venni (nevet), de nem tudtam elhinni, hogy ez történik. Azok számára, akik belekóstoltak a moziba, mint én, egy varázslatos pillanat volt. Hihetetlen.

Idén több Lalit kapunk Argentínában vagy több Lalit külföldön?

Egy kicsit mindenből. Dolgozom, hogy átlépjek határok és olyan közönséget érjek el, akik még nem ismernek engem. És ez az, amit minden dal ad: ajtókat nyit ki és művészként meglep téged. Igen, fontos számomra, hogy ne hagyjam el a hazámat, mert ez az én helyem és itt vannak olyan emberek, akik igazán ismernek engem, az első lépésemtől kezdve. Az otthon érzése nem elhanyagolható.

Bárki, aki kívülről lát téged, azt gondolja, hogy megfogtad az Isten lábát: énekelsz, rendezel, színészkedsz…

„De hogy tudja mindezt egyszerre csinálni ez a csaj?”; valójában ezt gondolják. (nevet)

Mik a határaid, mi az álmod?

Azt hiszem, mindig igyekezni kell átlépni a határokon. Ha folytattam volna az „Isten áldjon, Esperanza!” című sorozatot a tévében, ha még egy vígjátékot csináltam volna a következő évben, akkor elértem volna a határaimat, ismételtem volna önmagam és színésznőként unalmasnak és üresnek éreztem volna magam. Én a fejlődésben hiszek. Énekesnőként számomra nincsenek határok. Aki repülni akar, mindig repülhet. Ha van egy ötleted, megvalósíthatod, próbára teheted magad és akkor rájössz, hogy nincsenek határok. Sokszor változom, hogy magamat adjam. Ha az utolsó albumom hasonló lett volna az előzőhöz, az furcsa lett volna. Művészként a kihívások által tanulok, fejlődök és meglepem az embereket.

Láthatjuk, hogy a barátod, Santiago Mocorrea mindenhova elkísér téged. Mi az, ami miatt beleszerettél és hogyan kezeled a távolságot?

Ma nem jött velem, mert hétfő van és dolgozik. (Nevet) Szerelmes lettem belé, mert ő egy igazi társ. Ebben a szakmában valaki, aki nem keveri össze a publikus arcodat az igazi személyiségeddel, aranyat ér. És kevés ilyen ember van a világban. Két lábbal áll a földön és nagyon intelligens. Éveken keresztül producerként dolgozott különböző koncerteken, szóval megérti ezt a világot, megérti, hogy mi történik velem és ez nem kis dolog. És alapvetően jó srác, tiszta szeretetű. Nagyon eltérő életünk van, de jól összeegyeztetjük.

A hírnév ellenére fenn tudod tartani a közeli kapcsolataidat?

A barátaim mindig itt vannak nekem, és egy művészekkel teli csoportban is benne vagyok, akiket nagyon szeretek és akikkel az évek folyamán jó barátokká váltunk. Számomra a családi környezet, a vasárnapi ebéd, a közös idő a szüleimmel és az unokaöcsémmel, semmivel sem összehasonlítható. Ők a hajtóerőim, akik támogatnak mindenben, ami ebben az őrült világban történik, ami a munkám.

Aktív és meghatározó tagja voltál az Actrices Argentinas csoportnak, akik felszólaltak a nőket ért szexuális visszaélések ellen. Szerinted mi a legnagyobb probléma?

A társadalom még nem szokott hozzá ehhez a problémához, mert az emberek mindent a szőnyeg alá söpörnek. Képmutatók vagyunk. És lenyűgöző, amikor valaki megnyílik és elmeséli a történetét. A családomban, a barátaim körében, a művészek között, millió nő van, akik elszenvedtek ilyen dolgokat. Valamilyen módon minden nővel történt ilyen és ez nagyon komoly. A barátnőm, Mary Del Cero, például 32 év után mesélte el az anyjának, hogy kislányként milyen visszaélésnek volt az elszenvedője. Ez hatalmas lelki teher, nagyon összetett, ezért nehéz vele szembenézni. A témáról való tudatlanságunk ellenére sokat beszélünk erről. Meg kell tanulnunk hallgatni, mielőtt beszélni kezdünk. Ha valaki elmesél neked egy ilyen történetet, de nem tudod, hogy milyen lehet ilyen dolgokon keresztül menni, csöndben kell maradnod és a másik helyébe kell képzelned magad. Sajnos a mi társadalmunkban nagyon nehéz empátiát generálni ilyen visszaéléses ügyek esetében.

Te tapasztaltál valaha ilyen dolgokat?

Nem, de én szerencsés vagyok. Azonban vannak barátaim, rokonaim, ismerőseim és szinte mindegyikük ment már keresztül ilyen dolgokon, néhányan komolyabbakon, mint mások. A társadalmunk nem bátorítja az embereket, hogy szembenézzek ezekkel a dolgokkal, ezért választják sokan a tagadást és a hallgatást.