A következő interjút még május 12-én készítették Lalival Tucumánban, kicsit megkésve fordítottam le, de mindenképpen olvassátok el, nagyon érdekes.
„A ’Soy’-ban arról beszélek, ahogyan élünk, ahogyan megszoktuk az erőszakot.”
A művész bemutatja új albumát, amelyen nagyon személyes dalok vannak.
„Az vagyok, aki így keresi a létét.” - énekli Lali a dalban, ami nemzetközi turnéjának is a címe. „Teljes mértékben képvisel. A dal arról szól, hogy a lány, akit játszom, énekel és táncol és az évek során felfedezi, hogy ez a munkája és megtalálja a helyét. De az egész album tükrözi ezt a címet, mert nagyon alapos munkám van a dalszövegekben és a szint elérésében.”
- Ez egy tudatosan megalkotott album?
"A személyes lenne a megfelelő szó. Vannak nyers, húsvér dalaim, nyitott vagyok sok témára, megosztom a gondolataimat, mint a „Tu revolución”, a „Boomerang” vagy a „Reina” dalokban, amikben arról beszélek, hogy hogyan élünk, mit látok magam körül, hogyan szoktuk meg az állandó erőszakot….Ezekről a történetekről akartam énekelni."
- Így idősebb korodban soha nem gondoltál arra, hogy valami másnak szeretted volna szentelni az életed?
"Meglepetés volt a döntésem. 10 évesen megszöktem otthonról a húgommal, aki akkor 15 éves volt és elmentünk egy televíziós csatorna castingjára. Rossz csoporthoz mentünk, láttuk a hosszú sort, amikor megérkeztünk, de végül Chris Morenánál kötöttem ki. Nem is lehetnék szerencsésebb. Ott jöttem rá, hogy mit akarok, és egy nagyon egészséges helyre kerültem."
- Hiszel a sorsban?
"100 százalékig. Az életem a példa arra, hogy hinni kell mindenben, amit kijelölsz magadnak."
- Idén a Viña del Mar fesztiválon voltál zsűri, és te vehetted át az Ezüst Sirályt, illetve a legnépszerűbb művésznek járó díjat is. Mit jelentett ez a karrierednek és személyesen?
"Elképesztő ennek a hatása Latin-Amerikai szinten. A tapasztalat látványos volt, képviselhettem Argentínát, ami nem elhanyagolható, hiszen rengeteg ember látott engem, akik lehet, hogy nem ismertek még eléggé. A stílusom nemzetközi ötletekben és a megvalósításban, de argentin művész vagyok, ez nagy büszkeség és öröm számomra. Tisztában vagyok az identitásommal, argentinnak érzem magam akkor is, ha elhagyom az országot."
- A ’Soy’t jelölték idén a „Legjobb album – Női pop előadó” és az „Év dala” díjra a Gardel zenei díjátadón. Hogy érzel ezzel kapcsolatban?
"Örülök az albumnak, nagyon boldog vagyok, hogy ezzel a stílussal is díjakra jelölnek és versenyezhetek más műfajokkal. Ez nagy büszkeséggel tölt el, sok szív van ebben az albumban."
- Marcelo Polinonál volt egy nagy kijelentésed a biztonsággal kapcsolatban.
"Gondolod? Mindig ezt érzem. Néha azt érzem a nyilatkozatok után, hogy elrontottam, mert nem érdekelnek a szavak. Beszélek, ahogy beszélek, utána pedig néha meg akarom ölni magam. Aggódom, hogy nincs biztonság; nincs igazságosság, és ez bizarr."
- Fel vagy emiatt háborodva?
"Több, mint dühös vagyok, úgy érzem, polgárként kiábrándultam, mint sokan mások. Látom magam körül ezt az érzést, hogy semmi nem oldódott meg. Persze vannak dolgok, amik változtak, fejlődtek, egy ideje jobbá váltak."