Lali szerepel az argentin Marie Claire magazin decemberi számának címlapján. Most a Pablo Steinmann újságíró által készített interjút fordítottam le.

Ennek a kemény munkának a közepén ünnepelted a 28. születésnapodat. Szeretsz ünnepelni vagy már nem annyira?

Bulizós vagyok. Add nekem ezt a címet, kérlek! (nevet). Viccen kívül, a családban mind ilyenek vagyunk, minden születésnapot meghosszabbítunk, amennyire csak lehet: szombaton estig ünneplünk, vasárnap pedig jön a hús... Ilyenkor nagyon ünnepeljük az életet, és ez abszolút feltölt. Azt hiszem, hogy ez az év több okból is nagyon különleges volt. Nem tudom, hogy érettebb lettem-e, de úgy érzem, hogy már semmi sem ugyanaz. Amikor még gyerekesebb voltam, nagyon vigyáztam, hogy tapintatos legyek, mindig próbáltam tetszeni másoknak. De ma már tökéletesen tudom, hogy kikkel ünnepeljek, hol vannak a barátaim és az igaz szeretet. Nem arról van szó, hogy elzárkózom az új emberekkel való találkozástól, de már nem megyek bele olyan helyzetekbe, amikbe nem akarok, csak azért, mert „ezt kell csinálnom”.

A baráti kapcsolataid sokat változtak ebben az időben? Nehéz volt felismerni az igaz barátokat?

Régen talán jobban sikerült, de ma már nem. Nekem úgy tűnik, hogy a húszas évek vége és a harmincas évek eleje nagyon meghatározó a környezet szempontjából. És ezt nem negatívumként élem meg, egyáltalán nem. Tetszik az érzés, hogy sok szempontból meghatározom magam. Emlékszel a Ghost című filmre? Úgy érzem magam, mint abban a híres jelenetben a váza, befejezem a formázást és megtalálom a végleges formámat.

Ez egy egyszerű folyamat?

Sosem egyszerű. De ismétlem, élvezem ezt. Próbálok többet hallgatni, próbálok bízni a lelki erőmben, a szüneteimben. Ezt kihívás elérni és ez a tudatosság erejével történik. Ez az év például, nagyon tisztán kapcsolódott ehhez, nagyon fontos dolgok történtek velem a munkámban, és hirtelen azt mondtam magamnak, hogy „képes leszek ebből kiválasztani valamit vagy a dolgok csak úgy megtörténnek velem?” Úgy érzem, hogy mostanában sokat pihentem és sokat gondolkoztam azon, hogy mit csinálok. Valójában kívülről nézve ez az év nagyon lassú volt, de úgy érzem, hogy sokat fejlődtem és életemben először felkészültem arra, amit legalább 3 évig csinálni szeretnék. Sosem gondolkodtam előre ilyen hosszútávra. És ez nem egyszerű, mindig benne vagy a forgószélben: mobil, Instagram, hogy mit csinálnak más zenészek…

Ki segített neked elérni ezeket a lépéseket?

Az emberek, akik körül vesznek, de persze sok volt az önmegfigyelés. És nem azt mondom, hogy Osho vagy Rabi Shankar vagyok. De igen, keresem az utamat önmagamhoz... Ez az év nagyon mozgékony volt, főleg személyesen.

Miért?

Több okból. Néhány hónapja meghalt Virgi unokatestvérem rákban, 30 évesen. Egy óriási csapás. És ott erősebben kezdtem el gondolkozni azon, hogy „élnem kell”. Hogy ne vegyen el időt az instagram, a fotók... Ez sokat számít nekem, mindig is nagyon „katonás” voltam, az alakításaimban, Chris (Morena) rendezése alatt, és hirtelen észrevettem, hogy ez teljesen rendben van, de élnem is kell. Akármennyi időt szánok a munkára, a vacsora a barátaimmal jobban megéri és az is rendben van, ha egyedül vagyok otthon pizsamában. Ebben az évben nagyok sokat gondoltam erre.

Feltételezem, a párkapcsolat is megéri és ez az év nagyon különleges volt, sok időt töltöttél az országon kívül...

Igen, így van, és bár sokszor elkísért engem, az utazásaim többségében mégis egyedül voltam. Valójában, egy ponton azt gondoltam, hogy „ez a pasi el fogja felejteni az arcomat, ha így folytatom...” Viccen kívül, sosem utaztam ennyit. És bármennyire is közhelynek tűnik, elkezded megérteni, hogy a minőségi idő nélkülözhetetlen. Főleg ha nincs sok szabadidőd. Próbálom olyanokkal eltölteni, akik igazán szeretnek és Santí egy alapvető ember számomra.

Sok időt tölt a farmon, igaz?

Igen, imádja azt az életet. De a városi életet is élvezi. Ez egyike azoknak a dolgoknak, amit szeretek benne: tökéletesen kiegyensúlyozott. Évekig foglalkozott a zeneiparral, dolgozott a popszakmában és részt vett Roger Waters kilenc előadásán a Riverben... A stressztől kiégett, elment a farmra, ahol szerencsére nincs konfliktus, legalábbis ebben az országban... (nevet). Az a jó, hogy amikor mesélek neki valamit az én világomról, akkor azt azonnal megérti, nagyon sok mindent tud a showbizniszről. Az az igazság, hogy mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk és ezekért a pillanatokért meg kell küzdenünk. És ez nagyon giccsesen fog hangzani, de az igazság az, hogy az igaz szerelem mindent legyőz.

Az interjú második része hamarosan felkerül az oldalra!