Lali szerepelt az áprilisi 'Ohlala' magazin címlapján, most a vele készített interjú második felének a fordítását olvashatjátok.

Nőként érezted már azt, hogy nagyobb árat kell fizetned azért, hogy a zeneiparban dolgozhass?

Körültekintően fogok erre válaszolni, de a válasz az, hogy "igen". Nagyon nehéz nőnek lenni bármilyen területen, főleg a zeneiparban, ahol nagyon sok a férfi. Az összes producer férfi, mindig, minden döntést a férfiak hoznak meg. Szerencsére most már kezdik észrevenni a nőket is. De a válasz még mindig „igen”. Nekem is lépéseket kell tennem emiatt és fel kell szólalnom a nőkért. Én úgy gondolom, hogy ha valamiért meg kell dolgozni, és ki kell nyissunk egy ajtót, és az a kinyitott ajtó segít valakinek, az nagyon jó érzés.

Ha már erről beszélünk: te jó kapcsolatot ápolsz a saját testeddel és az érzékiségeddel. Tisztában vagy azzal, hogy követendő példa vagy olyan nők számára, akik nincsenek megelégedve a testükkel? Mi a véleményed a videóidban, a zenéidben található effajta megjelenésekről?

Igen, tisztában vagyok vele, ugyanakkor én is ugyanazon megyek keresztül, mint mindenki más. Én is próbálok nem idegeskedni, próbálok dolgozni a bizonytalanságomon és megoldani a lelki problémáimat, amikből van bőven. Néha úgy tűnik, hogy néhány nő meg van elégedve a testével, de az igazság az, hogy ez nem így van. Mindig dolgozni kell, hogy fejlődhessünk. Az évek folyamán megtanultam, hogy mi irányítjuk a saját utunkat. Az elmúlt 5 vagy 7 évben sokkal tudatosabban figyeltem arra, hogy elfogadjam magam, szeressem magam, szépnek lássam magam, például amikor farmerben vagyok. Mert egy kicsit meghíztam és észrevettem, hogy a farmer egy kicsit feszes rajtam, és ez nem jó. Sok fiatal rajongó követ engem, tudom, hogy milyen fontos ez a téma. Mindig megpróbálom tisztázni, hogy nem vagyok példája semminek, mert mi nők mindig a saját harcunkat vívjuk. Az egyensúly nálam akkor van, amikor elmondok valamit vagy felteszek valamit a közösségi oldalaimra. Olyan vagyok, mint amilyen vagyok, úgy beszélek, ahogy én akarok, smink nélküli képeket is fel tudok tölteni a netre, nagyon produktív tudok lenni a színpadon, vagy ha el kell játszanom valakit. De a "Lalik" közötti egyensúlyt többek között abból lehet látni, amilyen a valóságban vagyok.

Hogyan boldogulsz a pénzzel? A siker ezt is meghozta, de ahhoz, hogy a pénzt ne költsük el, ahhoz akaraterőre van szükség…

A pénzt sokszor nehéz volt nem elkölteni. Én egy olyan családból jövök, akikre ez igaz volt, emiatt is kezdtem el 10 éves koromban dolgozni, de 12-13 éves koromban már nem akartam, hogy a szüleim tartsanak el.... Ameddig fel nem növünk, addig a szülők tartanak el és meg kell érteni, hogy a pénz az jó, nem rossz. Ez a pénz nem fog kárba veszni, mert megtanít az élet jelentőségére. Azt gondolom, hogy a szüleimtől mindig is jólneveltséget kaptam és ezáltal értettem meg a pénz lényegét. Van házam, és ebben az országban tudjuk, hogy milyen nagy dolog ez, mert többeknek nem adatik meg. Vettem egy kis házat a szüleimnek, segítettem a testvéreimnek, elmentem nyaralni, utaztam is.... De ezeket a dolgokat erőfeszítésekkel értem el. Amikor jobban megismerkedtem a pénz fogalmával, akkor sikerült azt elérnem, hogy ne érezzem magam rosszul, ha költöm a pénzt. Ha meghívnám a barátaimat és megkérdeznék tőlem, hogy mennyi pénzt költöttem erre, akkor biztos, hogy nem válaszolnék rá. Én így látom a pénzt: azokba az emberekbe fektessem, akik jó hozzám, akikkel jókat lehet enni, inni. Nagyon könnyen el is szórhatjuk a pénzt, de én így állok hozzá.

Utoljára, amikor beszéltünk, 2018-ban még szerelmes voltál. Mi a mostani helyzet? Azt hittük, hogy együtt vagy Miguel Ángel Silvestre-vel...

Tudom, hogy csalódást okozok mindenkinek, sajnálom. Ezer féle dolog történik a magánéletemben, amiről az embereknek fogalmuk sincs, és én nem fogom elmondani. Hiába mondom, hogy nem vagyok együtt vele. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Az van, hogy ő egy szeretetteljes ember, aki nagyon szép dolgokat mondd rólam a médiában, de ugyanezeket mondja nekem kamerán kívül is. És persze, hogy az emberek elkezdtek fantáziálgatni erről és azt mondják, hogy "itt történni fog valami", de nem. Köszönöm szépen, jól vagyok. Az igazság az, hogy nagyon jó élmény volt máshol is élni. A világjárvány miatt nem lehetett utazni, vagy nem láthattam Santit, aki a párom volt. Én hűséges típus vagyok, és amikor szerelmes vagyok, akkor "adok" a kapcsolatokban. Ezúttal én kaptam, megéltem több dolgot is. Megismerhettem embereket ebben a helyzetben (a pandémiában), nyitott voltam és ez hihetetlen volt. Megélhettem a nőiességemet, a szexualitásomat, a szabadságomat. Megtanultam, hogy tenni kell egy kapcsolatért. Most szingli vagyok és élvezem. A jelent kell megélnünk.

De jól érzed magad szingliként...

Igen, vannak jó pillanataim. Nem fogom azt mondani, hogy elegem van a szingliségből. Az igazság az, hogy mint akárki másnak, nekem is vannak olyan napjaim, amikor nem érzem olyan jól magam. Ez egy természetes keresési fázis: amikor nehezen éled meg az egyedüllétet, át kell gondolnod, hogy miért. Az a rengeteg kötelék, a függés, amit akkor alakítunk ki, amikor szerelmesek vagyunk, számomra nagyon ártalmasnak tűnik. Amikor rossz napom van, akkor mindig valami új dolgot tanulok az egyedüllétről, a magányról, és amikor csodálatos napom van szingliként, az is egyfajta tanulás.

Nem veszed magától értetődőnek a dolgokat. Hogy csinálod ezt?

2 féle dologról beszélhetünk. Az egyik a hamis alázat, amikor valaki azt mondja: „Oh, ezt nem érdemlem meg.” Én nem vagyok alázatos. Igazából műveltnek mondanám magam, aminek semmi köze az alázathoz. Amikor megérkezem a munkahelyemre és üdvözlök mindenkit, az a taníttatásomhoz kapcsolódik, nem a művészi énemhez. Amikor színpadon vagyok, tényleg azt gondolom, hogy én vagyok Whitney Houston és beleadok mindent, mert jól akarom csinálni. De ez nem azt jelenti, hogy azt gondolom, hogy nincs ember, aki nálam jobban csinálná, vagy, hogy én ezt megérdemlem. Ez az egész „megérdemel” dolog nagyon furcsa. Sok olyan ember van, aki megérdemelne dolgokat, de nem történik meg vele és fordítva. Vannak olyan emberek, akikkel bizonyos dolgok történnek, és te azt mondod: „Nem érdemled meg, hogy ez a sok rossz történjen veled!” Ilyen az élet…Én felelősséget vállalok azért, ami az enyém. Ez nem csak úgy jön, hanem keményem megdolgozom érte. De nem gondolom úgy, hogy én jobban megérdemlem, mint mások. Ebben rejlik a különbség. Tisztában vagyok a helyzetemmel: sem alázatos, sem naiv nem vagyok. Egyszerűen csak átlátom a dolgokat.

Milyen érzés egy ilyen nagy csapat vezetőjének lenni?

Azt hiszem a legfontosabb, ami nélkül nincs semmi, az a mély tisztelet és hála a másik iránt. Azt hiszem a vezetésnek az az alapja, hogy hálás vagy a másiknak, amiért kölcsönadja az idejét és a tehetségét, hogy ott legyen neked. Ez nem arról szól, hogy a másik legyen hálás, hogy veled lehet. Számomra kiváltság, hogy van egy ilyen csapatom és ez kölcsönös. Szeretem jól érezni magam. A zűrzavart, a rossz hangulatot nem szeretem. Mérleg vagyok, szeretem a harmóniát. Ha valami nincs összhangban, akkor azt észreveszem és zavar engem. És természetesen vezetőként keresem a lehetőségeket, hogy eltávolodhassunk a feszültségtől, amit ez a munka generál. Összehozok egy meetinget, sütögetünk a csapattal, meghívom őket vendégségbe és ténylegesen érdeklődöm utánuk. Ilyenkor az ember azt érzi, hogy a főnöke ismeri őt és törődik vele. És persze, ha nem tetszik valami, akkor szólj. Tisztelettel mindent meg lehet beszélni.