Lali szerepelt az áprilisi 'Ohlala' magazin címlapján, most a vele készített interjú második felének a fordítását olvashatjátok.

Nőként érezted már azt, hogy nagyobb árat kell fizetned azért, hogy a zeneiparban dolgozhass?

Körültekintően fogok erre válaszolni, de a válasz az, hogy "igen". Nagyon nehéz nőnek lenni bármilyen területen, főleg a zeneiparban, ahol nagyon sok a férfi. Az összes producer férfi, mindig, minden döntést a férfiak hoznak meg. Szerencsére most már kezdik észrevenni a nőket is. De a válasz még mindig „igen”. Nekem is lépéseket kell tennem emiatt és fel kell szólalnom a nőkért. Én úgy gondolom, hogy ha valamiért meg kell dolgozni, és ki kell nyissunk egy ajtót, és az a kinyitott ajtó segít valakinek, az nagyon jó érzés.

Ha már erről beszélünk: te jó kapcsolatot ápolsz a saját testeddel és az érzékiségeddel. Tisztában vagy azzal, hogy követendő példa vagy olyan nők számára, akik nincsenek megelégedve a testükkel? Mi a véleményed a videóidban, a zenéidben található effajta megjelenésekről?

Igen, tisztában vagyok vele, ugyanakkor én is ugyanazon megyek keresztül, mint mindenki más. Én is próbálok nem idegeskedni, próbálok dolgozni a bizonytalanságomon és megoldani a lelki problémáimat, amikből van bőven. Néha úgy tűnik, hogy néhány nő meg van elégedve a testével, de az igazság az, hogy ez nem így van. Mindig dolgozni kell, hogy fejlődhessünk. Az évek folyamán megtanultam, hogy mi irányítjuk a saját utunkat. Az elmúlt 5 vagy 7 évben sokkal tudatosabban figyeltem arra, hogy elfogadjam magam, szeressem magam, szépnek lássam magam, például amikor farmerben vagyok. Mert egy kicsit meghíztam és észrevettem, hogy a farmer egy kicsit feszes rajtam, és ez nem jó. Sok fiatal rajongó követ engem, tudom, hogy milyen fontos ez a téma. Mindig megpróbálom tisztázni, hogy nem vagyok példája semminek, mert mi nők mindig a saját harcunkat vívjuk. Az egyensúly nálam akkor van, amikor elmondok valamit vagy felteszek valamit a közösségi oldalaimra. Olyan vagyok, mint amilyen vagyok, úgy beszélek, ahogy én akarok, smink nélküli képeket is fel tudok tölteni a netre, nagyon produktív tudok lenni a színpadon, vagy ha el kell játszanom valakit. De a "Lalik" közötti egyensúlyt többek között abból lehet látni, amilyen a valóságban vagyok.

Hogyan boldogulsz a pénzzel? A siker ezt is meghozta, de ahhoz, hogy a pénzt ne költsük el, ahhoz akaraterőre van szükség…

A pénzt sokszor nehéz volt nem elkölteni. Én egy olyan családból jövök, akikre ez igaz volt, emiatt is kezdtem el 10 éves koromban dolgozni, de 12-13 éves koromban már nem akartam, hogy a szüleim tartsanak el.... Ameddig fel nem növünk, addig a szülők tartanak el és meg kell érteni, hogy a pénz az jó, nem rossz. Ez a pénz nem fog kárba veszni, mert megtanít az élet jelentőségére. Azt gondolom, hogy a szüleimtől mindig is jólneveltséget kaptam és ezáltal értettem meg a pénz lényegét. Van házam, és ebben az országban tudjuk, hogy milyen nagy dolog ez, mert többeknek nem adatik meg. Vettem egy kis házat a szüleimnek, segítettem a testvéreimnek, elmentem nyaralni, utaztam is.... De ezeket a dolgokat erőfeszítésekkel értem el. Amikor jobban megismerkedtem a pénz fogalmával, akkor sikerült azt elérnem, hogy ne érezzem magam rosszul, ha költöm a pénzt. Ha meghívnám a barátaimat és megkérdeznék tőlem, hogy mennyi pénzt költöttem erre, akkor biztos, hogy nem válaszolnék rá. Én így látom a pénzt: azokba az emberekbe fektessem, akik jó hozzám, akikkel jókat lehet enni, inni. Nagyon könnyen el is szórhatjuk a pénzt, de én így állok hozzá.

Utoljára, amikor beszéltünk, 2018-ban még szerelmes voltál. Mi a mostani helyzet? Azt hittük, hogy együtt vagy Miguel Ángel Silvestre-vel...

Tudom, hogy csalódást okozok mindenkinek, sajnálom. Ezer féle dolog történik a magánéletemben, amiről az embereknek fogalmuk sincs, és én nem fogom elmondani. Hiába mondom, hogy nem vagyok együtt vele. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Az van, hogy ő egy szeretetteljes ember, aki nagyon szép dolgokat mondd rólam a médiában, de ugyanezeket mondja nekem kamerán kívül is. És persze, hogy az emberek elkezdtek fantáziálgatni erről és azt mondják, hogy "itt történni fog valami", de nem. Köszönöm szépen, jól vagyok. Az igazság az, hogy nagyon jó élmény volt máshol is élni. A világjárvány miatt nem lehetett utazni, vagy nem láthattam Santit, aki a párom volt. Én hűséges típus vagyok, és amikor szerelmes vagyok, akkor "adok" a kapcsolatokban. Ezúttal én kaptam, megéltem több dolgot is. Megismerhettem embereket ebben a helyzetben (a pandémiában), nyitott voltam és ez hihetetlen volt. Megélhettem a nőiességemet, a szexualitásomat, a szabadságomat. Megtanultam, hogy tenni kell egy kapcsolatért. Most szingli vagyok és élvezem. A jelent kell megélnünk.

De jól érzed magad szingliként...

Igen, vannak jó pillanataim. Nem fogom azt mondani, hogy elegem van a szingliségből. Az igazság az, hogy mint akárki másnak, nekem is vannak olyan napjaim, amikor nem érzem olyan jól magam. Ez egy természetes keresési fázis: amikor nehezen éled meg az egyedüllétet, át kell gondolnod, hogy miért. Az a rengeteg kötelék, a függés, amit akkor alakítunk ki, amikor szerelmesek vagyunk, számomra nagyon ártalmasnak tűnik. Amikor rossz napom van, akkor mindig valami új dolgot tanulok az egyedüllétről, a magányról, és amikor csodálatos napom van szingliként, az is egyfajta tanulás.

Nem veszed magától értetődőnek a dolgokat. Hogy csinálod ezt?

2 féle dologról beszélhetünk. Az egyik a hamis alázat, amikor valaki azt mondja: „Oh, ezt nem érdemlem meg.” Én nem vagyok alázatos. Igazából műveltnek mondanám magam, aminek semmi köze az alázathoz. Amikor megérkezem a munkahelyemre és üdvözlök mindenkit, az a taníttatásomhoz kapcsolódik, nem a művészi énemhez. Amikor színpadon vagyok, tényleg azt gondolom, hogy én vagyok Whitney Houston és beleadok mindent, mert jól akarom csinálni. De ez nem azt jelenti, hogy azt gondolom, hogy nincs ember, aki nálam jobban csinálná, vagy, hogy én ezt megérdemlem. Ez az egész „megérdemel” dolog nagyon furcsa. Sok olyan ember van, aki megérdemelne dolgokat, de nem történik meg vele és fordítva. Vannak olyan emberek, akikkel bizonyos dolgok történnek, és te azt mondod: „Nem érdemled meg, hogy ez a sok rossz történjen veled!” Ilyen az élet…Én felelősséget vállalok azért, ami az enyém. Ez nem csak úgy jön, hanem keményem megdolgozom érte. De nem gondolom úgy, hogy én jobban megérdemlem, mint mások. Ebben rejlik a különbség. Tisztában vagyok a helyzetemmel: sem alázatos, sem naiv nem vagyok. Egyszerűen csak átlátom a dolgokat.

Milyen érzés egy ilyen nagy csapat vezetőjének lenni?

Azt hiszem a legfontosabb, ami nélkül nincs semmi, az a mély tisztelet és hála a másik iránt. Azt hiszem a vezetésnek az az alapja, hogy hálás vagy a másiknak, amiért kölcsönadja az idejét és a tehetségét, hogy ott legyen neked. Ez nem arról szól, hogy a másik legyen hálás, hogy veled lehet. Számomra kiváltság, hogy van egy ilyen csapatom és ez kölcsönös. Szeretem jól érezni magam. A zűrzavart, a rossz hangulatot nem szeretem. Mérleg vagyok, szeretem a harmóniát. Ha valami nincs összhangban, akkor azt észreveszem és zavar engem. És természetesen vezetőként keresem a lehetőségeket, hogy eltávolodhassunk a feszültségtől, amit ez a munka generál. Összehozok egy meetinget, sütögetünk a csapattal, meghívom őket vendégségbe és ténylegesen érdeklődöm utánuk. Ilyenkor az ember azt érzi, hogy a főnöke ismeri őt és törődik vele. És persze, ha nem tetszik valami, akkor szólj. Tisztelettel mindent meg lehet beszélni.

Lali szerepelt az áprilisi 'Ohlala' magazin címlapján, most a vele készített interjú első felének a fordítását olvashatjátok, hamarosan felkerül a második rész is.

Milyen volt visszatérni Buenos Airesbe?

Furcsa. Őrülten hangzik, mert egyrészt ezt akartam, de kialakítottam Madridban egy kis életet, ami hiányzik. Van ebben a hazatérésben valami keserédes.

Milyen volt a madridi élet, amit mostantól hiányolni fogsz?

Jó. Mindenféle habozás nélkül belekóstoltam a városi életbe: vagy felismernek téged vagy nem. Ott tudatosan nem foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel. Ki tudtam alakítani egy városi életet a kis dolgaimhoz, a kávézási helyeimhez, megismerkedtem hihetetlen emberekkel és kinyitottam a szívemet, hogy felfedezzek olyan dolgokat, amiket nem ismertem. Ez mindig nagyszerű.

Úgy érzed, hogy annak köszönhetően, hogy új dolgokat ismertél meg, egy új Lalivá váltál?

Egy megerősödött Lali lett belőlem: megerősödtem kollégaként, nőként és emberként. Amikor egyedül vagy egy új helyen, az önvizsgálatra kötelez és növekedhetsz általa. Úgy éreztem, hogy mindennap ez történt velem és ez volt ennek az élménynek a szépsége.

Úgy látszik, hogy a világjárvány nem hátráltatott. Kiadtál egy új albumot, forgattál egy sorozatot...

Mert nyugtalan vagyok. Nem nagyon tudok leállni, gyerekkorom óta dolgozom. Ezenkívül, ha szeretem, amit csinálok, akkor nehéz eldöntenem, hogy leálljak. Mert mindig keresek egy új lehetőséget, egy új dolgot, egy új dalt vagy akármit. A világjárványban tovább dolgoztam, de mint mindenki másnak, nekem is újra fel kellett találnom magam, máshogy csinálni dolgokat. Amikor énekelni akarok, de nem adhatok koncertet, akkor otthon beállítom a mikrofont és a közösségi médiára feltöltöm a zenéimet. Sosem állok le. Egyszer tartottam szünetet tavaly, amikor másfél-két hónapig nem dolgoztam, de aztán rögtön elkezdtem forgatni.

A ’Sky Rojo’ sorozatban egy olyan nőt alakítasz, aki megpróbál elszökni az emberkereskedők elől. A forgatás előtt beszélgettél olyan lányokkal, akikkel ez megtörtént?

Igen. A forgatókönyvírók és a sorozat készítői interjút készítettek prostituáltakkal, áldozatokkal, és mi főszereplők minden információt megkaptunk. Elolvastuk az interjúkat, szétosztottuk egymás között, átbeszéltük. Az volt a feladatunk, hogy ténylegesen megértsük ezt a borzalmas dolgot. A forgatás nagyon jó volt, belebújtunk a szerepünkbe. A ’Sky Rojo’ egy akció sorozat, amely olyan témáról beszél, amiről kevesen beszélnek a valóságban és közben szórakoztat. Azt hiszem, hogy egy nagyon okos döntést hoztam azzal, hogy elvállaltam ezt a szerepet. Muszáj erről a témáról beszélni, bármilyen formában. Tudjuk, hogy amikor egy dokumentumfilm a nők kereskedelméről szól, akkor sokan inkább nem nézik meg. Ez a sorozat meghívja a nézőt, hogy élvezzen egy kitalált történetet, de közben olyan dolgokat fog látni, amik biztosan megérintik a szívét.

Több dolgot csinálsz egyszerre. Honnan van ennyi energiád?   

Tudatosan van ilyen sok van energiám. Szeretek sokat dolgozni. Mindennap felkelek és értékelem a lehetőséget, amim van. Kiváltságnak tartom, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Ez nem csak úgy jön magától, hanem tenni is kell érte és ez egész életemben így volt. Ha holnap elkezdenék festeni és rájövök, hogy szeretem, akkor lehetőleg azzal foglalkoznék, de nem hiszem, hogy nagyszerű festőnek kéne lennem azért, hogy ezt csinálhassam. Egyszerűen csak megadnám magamnak ezt az önkifejezést. Nagyon világosan fejezem ki magamat a zenével és a színészkedéssel, ami a két támpontom. A színészkedésnél kiválasztom, hogy mit szeretnék elmondani. A zenélés pedig nagyon személyes és nagyon fontos számomra, hogy mindig egyensúlyban legyek. Projektről projektre haladok. Kiadok egy albumot, miközben egy sorozatot forgatok és nem tagadom, hogy vannak pillanatok, amikor fáradt vagyok. De lehetőségként látom ezt és élvezem azt, ami az enyém. Kiváltságként élem meg.

Az új albumodnál, a Libra-nál, önmagadat kerested?

A ’Libra’ a lelki egyensúlyom megtöréséről szólt, nem voltam képbe igazán, hogy mit akartam először a teljes albumon. Beléptem a stúdióba és azt mondtam: "Igazából nem tudom, hogy mit fogok ebből kihozni". Sok különböző producerrel dolgoztam együtt Los Ángelesben, Miamiban, Spanyolországban, de ez egy nagy keresési folyamat volt számomra. Arra voltak kíváncsiak, hogy mit akarok elérni ezzel az albummal. Azt válaszoltam, hogy "Nincs ötletem, egyszerűen kihozok magamból annyit, amennyit tudok." Libra (Mérleg) lett az album címe, nem csak azért, mert ez a horoszkópom, hanem ezért is, mert ez az album az egyensúly megtalálásáról szólt. Egyensúlyt kellett teremtenem a latin hangzás és a pop műfaj között, a régi Lali és az új Lali között.

Köszönöm Áginak a segítséget a fordításban!

Hivatalossá vált, hogy 2021. július 23-án érkezik a Sky Rojo második évada. A stáb – a világjárvány miatt kisebb-nagyobb megszakításokkal - 2019 decemberétől 2021 februárjáig forgatott és az első évad felvételei után rögtön leforgatták a második évadot is, így szerencsére nem kell 1-1,5 évet várni a folytatásra, ahogy az a Netflix sorozatok esetében szokott történni. A sorozat utolsó része sok kérdést függőben hagyott, ezért is nagyszerű, hogy már idén látni fogjuk, hogy hogyan folytatódik Wendy, Coral és Gina története.

Az argentin Ohlala! magazin címlapján Lali szerepel, akivel egy hosszú interjút és egy nagyon jó fotósorozatot is készítettek, most ezeket hoztam el.

Mi van egy fáradhatatlan nő energiája mögött? Megmondjuk, minden: munka, erő, izzadság, korán kelős napok és nagyon késői befejezések, ügyek, amiket kompromisszumok árán old meg…De Lalit főleg két dolog hajtja: hogy szenvedéllyel csinálja a dolgait és, hogy szereti önmagát.

A legelfoglaltabb évében találkozhatunk vele: kiadja a Brava-t, ami a harmadik albuma, és amellyel egész Argentínában turnéra indul, továbbra is zsűrizik a Talento Foxban, ami egy reality show, ahol elkíséri és bátorítja az új zenei tehetségeket és a következő hónapban jelenik meg Acusada című filmje, ami kihívás volt számára.

A karrieredben olyan spontán vagy, mint amilyennek tűnsz, vagy van egy irány, amit követsz?

50-50. 50%-ban spontán vagyok az alapján, amit bemutatnak nekem, amilyen lehetőségeket kapok, ahogy növekedek és 50%-ban tudatos. A zene egyértelmű példa erre. Egy ponton meg kellett állítanom a dolgokat, amikor 19 éves voltam, és a Teen Angels által volt tapasztalatom. Kicsit össze voltam zavarodva. Ott voltam a Disney World közepén, minden látványos volt, de rájöttem, hogy ez nem én vagyok. Nem írtam semmilyen dalt, semmit. Abban a pillanatban megálltam, és azt mondtam: "Szeretném elkészíteni a saját zenémet, még akkor is, ha sok erőfeszítésbe kerül.” Mert az első albummal függetlenül kezdtem, de nagyon világos volt számomra, hogy ezt az utat akarom követni.

Hozzád a zene alapvetően közelebb áll.

Igen, zenei beállítottságú vagyok. Azt hiszem minden szempontból. Amikor kiadtam az első albumomat, az nem véletlenül lett önálló album. Több lemezkiadó is tett javaslatot, de inkább egyedül csináltam és ők tiszteletben tartották azt, amit akartam. Tudtam, hogy az argentin pop valamilyen szinten korlátozott és már felfedezték az olyan zseniket, mint Miranda, de igyekeztem azzá a pop művésznővé válni, aki táncol és show-t csinál. Mindenki azt mondta az elején, hogy nagyon elbizakodott vagyok. És igen, az voltam. Minden tapasztalatot, amit a TV-ben szereztem, átvittem a zenébe.

Kikre nézel fel?

Kislányként nagy hatással volt rám a Queen univerzum. Az első CD, amit 7 vagy 8 éves koromban kaptam, az a Queen Greatest Hits volt. Az első olyan zene volt, ami nagy hatással volt rám, hiszen addig gyerekzenét hallgattam, aztán elkezdtem olyan embereket hallgatni, akik más stílust képviseltek és nem is tudom miért, de izgatott lettem. Aztán ott volt Freddie Mercury és az a hang…Gyakran eljátszottam őt úgy, hogy felvettem anyukám kabátját.

Egy karaktert játszottál el.

Persze, olyan voltam, mint egy színész. Aztán felfedeztem Michael Jacksont, egy másik zsenit. És én is olyan akartam lenni, megpróbáltam utánozni a lépéseit. Mindig nagyon fiús voltam bálványok terén.

Prince is az volt?

Őrá is felnéztem, igen, bálvány volt. És a Destiny's Child is. Főleg Beyoncé, aki az első számú favoritom. Ő a leginkább úttörő, a legjobb táncos, a legjobb énekes, a legszexibb…ő a minden.

Képes vagy áldozatot hozni?

Igen, megpróbálok ezen mindig kicsit változtatni, mert ezt nem kényszerből kell csinálni. Be kell fejezni a hősködést, mert nem vagyunk azok.

Ilyen energikusan születtél?

Így születtem, elhiszed? Szegény szüleim, nagyon hiperaktív lány voltam. De az anyukám azt mondta, hogy néha befelé fordultam, például amikor egy babát néztem. Azt hiszem, ez a képzeletemhez kapcsolódik. Minden, amit csak lehetett elképzeltem: valószínűleg magamban láttam a babát mozogni, táncolni.

Segítettek neked az álmaid elérésében? Bátorítottak?

Nem különösebben. Engedtek. Azt mondanám, hogy amíg nem kezdtem el dolgozni, addig nem figyeltek rám annyira és ez tetszett. Olyan voltam, mint a többi kislány, aki szeretett táncolni és énekelni.

Van valami, ami hiányzik erről a környékről?

 Nem tudom, hogy hiányzik-e valami. Biztos, hogy érzelmekkel teli volt. Úgy hiszem a családias hangulat, hogy egy ismeretlen embert is meghívhatsz az asztalodhoz. Az előző albumomon vagy egy szám, a „Soy”, ami a gyerekkoromról szól. Én vagyok a hülyeségeimmel és a jó dolgaimmal együtt. Tetszhet neked vagy sem, de attól még az vagyok, akinek látsz.

Mi volt a legnagyobb kihívás az Acusada című filmednél? Ez nem az a Lali, akit általában látunk.

Számomra a legnagyobb kihívás az volt, hogy elengedtem az irányítást. Soha nem láttam egy jelenetet, miután csináltam, ez fura volt nekem. A rendező, Gonzalo Tobal azt mondta: "Ide tedd a kezed", és bár furcsának tűnt, én megtettem. Ez volt az első alkalom, hogy tényleg 100 százalékos munkát kaptam. Annyira új volt, hogy nem akartam hibázni.

És élvezted?

Ezerszeresen. Élveztem. Nem tudom, hogy mi lesz az eredménye, mit mondanak majd az emberek, amikor elmennek moziba, de nagyon hasznos volt ebből a szempontból.

Köszönöm Áginak a fordításban való segítséget!